Andriel az Árva

Név: Andriel
Nem: nő/lány
Kor: ~25
Faj: Bosmer
Csillagjegy: Árny
Foglalkozás: Tolvaj/Vadász
Megjelenés: Az átlagos embereknél alacsonyabb és véznább is, arca azonban egészen emberi vonásokat mutat. Haja már-már szőkébe hajló világosbarna, származásáról mélyfekete szemei és hegyeskés fülei árulkodnak. Arcára jellegzetes mintákat tetováltak, melyekről nincsenek emlékei, amióta az eszét tudja, viseli őket.

Felszerelés: Könnyű bőrvért, mely a mozgásban nem gátolja, puha talpú bőrcsizma, szőrmebundás köpeny csuklyával, íj, tegez (30 vessző), 2 tőr

Jártasságok:
Lőfegyverek: 20
Lopakodás: 25
Zárnyitás:15
Zsebmetszés:15
Kétkezes harc:5
Túlélés:5
Könnyű vért viselet:5

Az előtörténet:

Az első emlékeim az árvaházból valók. Mint ott oly' sokan mások, én sem tudom, kik lehettek a szüleim, vagy miért döntöttek úgy, hogy megválnak tőlem. Talán már nem is számít. Nekem semmiképpen.
Sokáig gyűlöltem őket, amiért arra az átkozott helyre kárhoztattak, de ennyi idő után már semmi jelentősége nincsen. Most már csak a fájdalom emléke maradt meg, a napi verések, az erőszak... Gyerekként hamar megtanultam, hogy a világ tele van nálam nagyobbakkal és erősebbekkel, akik azt tehetnek, amit csak akarnak. Persze, ha hagyom, ha lehetőséget kapnak rá... A csend, a sötétség a legjobb barátaim lettek, sőt, az egyetlen barátaim. Aztán megszöktem. Azt hittem, így lesz a legjobb, hogy ennél csak jobb lehet, hogy... én kis naiv... Két nap éhezés után megpróbáltam ellopni egy almát egy kerekedőtől. Azt hittem, nincs mit veszítenem, legfeljebb visszavisznek az árvaházba, vagy tömlöcbe, de ott legalább enni kapok.
Nem így történt. Rabszolga lettem. Talán annyi sem, csak... csak egy rab, nincs jobb szavam rá. Újrakezdődtek a verések, az erőszak, én pedig egy magatehetetlen kislány voltam, akit láncon tartottak, akár egy kutyát... Fogalmam sincs, meddig tartott. Hónapokig, évekig? Csak a pincét ismertem, ahol tartottak, az idő múlásának semmi jelentősége nem volt. Arra emlékszem, hogy egyszer, a "gazdám" túl részeg volt, miután kedvét töltötte rajtam elaludt, elfelejtett megláncolni, én pedig... Pontosan azt tettem, amit bárki más is tett volna a helyemben. Álmában elvágtam a torkát, végignéztem, ahogy lassan belefullad a saját vérébe. A szemeibe néztem, biztos akartam lenni abban, hogy nem éli túl, hogy tudja, lássa, én voltam, én, akit kutyánál kevesebbre tartott, a vézna, gyenge, magatehetetlen kislány.
Ezzel minden megváltozott. Már nem voltam többé gyenge. Nem éreztem magam magatehetetlennek.
A csend és az árnyak újra segítségemre siettek, és ismét meg tudtam szökni a sorsom elől. Minden amit teszek, egyetlen célt szolgál, azt, hogy túléljem a holnapot. Nem számíthatok senkire, csak saját magamra, sosem volt vagy lesz ez másként, a világ erre tanított, s én megtanultam a leckét. Lopj ha kell, ölj ha kell, mert téged sem fog kímélni senki. Egyik napról a másikra élek, a puszta létemen kívül nincs mit veszítenem. Mit vehetnek el attól, akinek semmije nincs...?
Hogy mi történt ezután? Jó kérdés. Összefolynak a napok, pedig évek teltek el. Igyekeztem távol tartani magam mindenkitől, aki bánthatna, csak akkor mentem város vagy falu közelébe, ha nagyon muszáj volt. Hallottam a fák hívó szavát, s az erdőben nagyobb biztonságban éreztem magam. Megtanultam, hogyan mozogjak az árnyak között, hogy ne hallja más.
A második gyilkosságot is a szükség szülte, bár nem akartam, hogy így történjen. Én csak élelmet és talán némi pénzt akartam... Ő egyedül volt az erdőben, talán egy vadász, nem tudom. Fiatal volt, túlságosan is fiatal, én pedig pánikba estem, amikor felébredt és tágra nyílt szemekkel nézett rám, talán jobban félt, mint én, én viszont nem gondolkoztam, csak cselekedtem. Amint megmozdult, ösztönből reagáltam, nem is emlékszem a mozdulatra, csak arra, hogy a torka után kapkodva, hörögve bámul rám, miközben a kezem, a karom, mindenem összekente a vérével. Sírtam és a bocsánatáért esedeztem, pedig tudtam, hogy hiába. Ez más volt, ő nem ártott nekem, nem bántott, én mégis megöltem. Sosem éreztem magam nyomorultabbul, mint akkor.
Másnap reggelig mellette maradtam, hozzábújva a holttesthez, sírva, remegve. Tudtam, hogy muszáj erőt vennem magamon, tudtam, mit kell tennem. Neki már nem volt szüksége a holmijára, nekem pedig nem volt semmim a koszos, szakadt rongyaimon kívül.
A ruhája kicsit nagy volt rám akkor, de olyan vézna voltam, hogy a csontjaim is kilátszottak. Voltak fegyverei is, de a kardját nem bírtam megemelni, két kézzel sem, ormótlannak, esetlennek hatott a kezemben, nem úgy a tőrei, melyekből kettő is akadt, egy hosszabb, hegyesebb, meg egy rövidebb, élesebb. Ezeknél sokkal jobban érdekelt azonban az íja, aminek a fogása egyből megtetszett. Fogalmam sincs, honnan tudtam, hogyan kell használni, de azt hiszem egész ügyes voltam vele, talán tudtam, hogy ez a túlélésem kulcsa az erdőben. Már ez is évekkel ezelőtt történt, de talán ez a legélesebb emlékem, s az egyetlen gyilkosság, amit megbántam. Nem tudom, ki volt ő, lehetett akár egy megátalkodott gaztevő is, de nekem nem ártott... nem bántott... nem volt jogom hozzá...

Problémás. Először is nem olvastad el elég figyelmesen a pontleosztásról szóló részt a karakteralkotás szabályainál.
"Minden karakter kezdéskor 80 pontot kap, melyet eloszthat a jártasságok között.
Nem szabjuk meg, hogy ki mire költse ezt a pontot, azonban van egy szempont, amit figyelembe kell venni:
Kezdéskor a karakter csak egy jártasságra oszthat 20 pontot, ami lényegében az elsődleges jártassága lesz. A többi jártasságra maximum 15 pont osztható!"

Emellett Tamriel területén a rabszolgatartás egy rendkívül ritka dolog igazából már nem is nagyon létezik. Skyrim területén egész biztosan nincs ilyen. De akkor meg miképpen került a karakter Skyrimbe? Hogy tanult meg a fegyverekkel bánni?
Ez az előtörténet (bár remekül lett megfogalmazva) sajnos több kérdést vet fel a karakterrel kapcsolatban mint amennyit megválaszol. Ráadásul rövid is.
Úgyhogy jelenleg JAVÍTÁSRA SZORUL.

Ha utánaszámolsz, látod, hogy 80 pont került elosztásra, beleszámolva, hogy bosmer 5-5 pontot kap faji alapon lopakodasra és ijaszatra. Arrol nem volt szó, hogy ehhez nem adható hozzá a 20 és 15 pont.
Rabszolgatartás: azt hittem elég egyértelmű, hogy elrabolták és fogva tartották, nyilvánvalóan nem "hivatásos" rabszolgaként volt tartva.
Tabula Rasa karaktert akartam csinálni, sokkal többet nem lehet az eddigi életéről elmesélni, illetve nem is akartam lelőni előre semmilyen poént.
Minden esetre az észrevételeket köszönöm.

Az első pontot benéztem sry Nem emlékeztem már azokra a szabályokra.
Viszont a többihez tartom magam.

Nyilván kezdhetünk tiszta lappal karaktert de például akkor a foglalkozásnál miért tolvaj és vadász szerepel? Ha ez az aktuális szakmája akkor miért pont ez? Hogy tett szert a felszereléseire? Érdekes lehet még, hogy ez most Skyrimben történt vele? Ha nem miért pont ide jött?

Személy szerint arra gondoltam, hogy ezekre a játéktéren adnék választ, de üsse kavics, ha lesz időm kiegészítem.

ELFOGADVA
Készíthetsz adatlapot