Üdvözöllek! Oldalunk az Elder Scrolls világában játszódó fórumos szerepjáték, mely jelenleg Skyrim-be kalauzolja el a látogatókat.
 
HomePortalGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Latest topics
» Snow-Shod Farm
Pént. Nov. 17 2017, 21:14 by Neeththees

» Zászlós Kanca fogadó
Szer. Nov. 15 2017, 20:43 by Eszeveszett Graum

» Előtörténet minta
Szer. Nov. 08 2017, 16:54 by Eszeveszett Graum

» Fantázia birodalma
Hétf. Nov. 06 2017, 00:15 by Isith

» Andriel az Árva
Vas. Nov. 05 2017, 23:53 by Andriel

» Bátor vállakozókat keresek Solitude környékén
Vas. Nov. 05 2017, 23:52 by Isith

» Andriel az Árva
Vas. Nov. 05 2017, 23:40 by Isith

» Reemnum Neeththees
Szomb. Nov. 04 2017, 00:02 by Neeththees

» Reemnum Neeththees
Pént. Nov. 03 2017, 23:10 by Isith

Top posting users this month
Isith
 
Andriel
 
Neeththees
 
Eszeveszett Graum
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (8 fő) Vas. Nov. 05 2017, 13:16-kor volt itt.
Statistics
Összesen 6 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Destiny .

Jelenleg összesen 68 hozzászólás olvasható. in 35 subjects

Share | 
 

 Snow-Shod Farm

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Isith
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 28
Join date : 2017. Jul. 02.

TémanyitásTárgy: Snow-Shod Farm   Hétf. Nov. 06 2017, 19:08

Egy kis farm Sodrásdtól délre. Jelenleg Vulwulf Snow-Shod tulajdona.


_________________
"I shall meet my destiny on the shores of oblivion!"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isith
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 28
Join date : 2017. Jul. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Snow-Shod Farm   Hétf. Nov. 06 2017, 20:17

Andriel

Az éjszakában vadászol Riftentől délre. Ilyenkor teljesen más állatokra lehet rábukkanni mint napközben. Ráadásul az éjszaka is rejt. A Snow-Shod farm közelében jársz. Korábban már szarvasok nyomait vélted itt felfedezni. Valószínűleg inni járnak a környékre. Talán sikerül most lőnöd közülük párat. Egyszer csak zajt hallassz az erdőből. Csörtetés. No nem a leghangosabb inkább csak egy ehhez szokott fól venné észre. Az ütem alapján határozottan kétlábú lény léptei. Kicsit lebuksz és a biztonság kedvéért bekészítesz egy nyílvesszőt is. A zaj irányába nézel de valami mást is kiszúrsz a kicsit távolabb. Három alakot a farm mellett osonni. Nem túl ügyesek mivel a holdfényben haladnak. Ekkor lép ki a negyedik az erdőből. Egy argóniai az valami komolynak tűnő páncélban. A felszerelését elnézve sokkalta komolyabb tag mint a másik három.

Neeththees

Végül északnak hagytad el Cyrodiilt, Skyrim felé. Hol máshol lenne most szükség egy kardra mint pont ott? Hosszú utad során végül a Sodró tartomány területén keltél át a szomszéd megyébe. Szinte rögvest megérezted a túloldal hideg szeleit. Ehhez képest Cyrodil igazán trópusi volt. Főleg a te argóniai bőrödnek. A kereskedőkaraván aminek a segítségével idáig jutottál Morrowind felé kanyarodott így egyedül haladtál tovább.
Úgyhogy magad bolygontál egyesegyedül a számodra teljesen ismeretlen vadonban. Azt se tudtad, hogy merre kell indulnod. Így egy darabig küzdöttél a vadonnal majd mikor már azon gondolkoztál, hogy feladod egy tanya bukkant fel előtted. Hálistennek civilizációra bukkantál. Persze már éjszaka volt de még így is láttad a sötétben ahogy három alak csendben oson a tanya felé. Kezükben egyszerűbb fegyverek villanak meg a telihold fényében. Nem éppen barátságos alakok de pont a hátuk mögött vagy úgyhogy eddig nem vettek észre. Viszont határozottan valami gyanúsban sántikálnak ezek hárman. Két nord és egy ork.

_________________
"I shall meet my destiny on the shores of oblivion!"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Neeththees

avatar

Hozzászólások száma : 7
Join date : 2017. Oct. 29.

TémanyitásTárgy: Re: Snow-Shod Farm   Hétf. Nov. 06 2017, 23:29

Sokáig haladtam egyedül az úton, míg bele nem botlottam egy szintén északnak tartó karavánba. Rögtön tudtam, hogy rátaláltam a tökéletes útitársakra. Egy magányos fegyveres az úton sokkal több gyanakvó tekintetet, és kényelmetlen kérdést vonz magához, mint egy csapat kereskedő. Először persze ők is gyanakodva méregettek, de a korábbi karavánkísérésből szerzett tapasztalataim segítettek viszonylag hamar megtörni a jeget, és hagyták, hogy én is csatlakozzam. Az út innentől kezdve egész kellemesen telt a körülmények ellenére. Még azon is elgondolkoztam, hogy kicsit tovább velük maradok, de mikor említették, hogy Morrowind az útjuk célja, jobbnak láttam az eredeti tervemhez ragaszkodni, és inkább Skyrim földjén szerencsét próbálni. Így aztán pár nap után a három ország határánál búcsút intettem nekik, és egyedül folytattam az utam, és bár tudtam ugyan, hogy ez a vidék keményebb, mint a birodalom szíve, de még így sem voltam eléggé felkészülve. A legrosszabb nem is a nehezen járható út volt, hanem a fagy, amihez foghatóval még nem volt dolgom. Sosem jártam még ennyire északon, és az utóbbi pár évemet a kellemesen meleg éghajlatú fővárosban töltöttem. A könnyű, és viszonylag sok bőrfelületet szabadon hagyó gladiátor páncolomban már lehet feladtam volna, de a histnek hála a karavántól kaptam egy köpenyt, és pár darab egyszerű vászont amit a kezeimre és a farkamra tekerhetem. Így is vacogtam mire felértem a hegyekre, és megpillantottam a távolban a Honrich tó sziluettjét, és mellette elterülő várost.
A látvány azonban csalóka volt, mert bár a cél közelinek tűnt, még mindig le kellett jutnom a hegyről, és át kellett vergődnöm a lent elterülő sűrű erdőn. Mindezt egy kanyargós, régi, romos úton haladva. A jeges, szeles hegyről lejutva kicsit a hőmérséklet is elviselhetőbb lett, de ez még mindig messze volt attól, amit én jónak tudnék nevezni. Ezután viszont hamar elkezdett sötétedni, és többször is elvesztettem az utat a lábam alól, de tovább haladtam. Még ha nem is feltétlenül érem el ma este a várost, legalább egy biztonságos helyet jó lenne találni, ahol meghúzhatom magam éjszakára. Persze ezt könnyebb volt elképzelni, mint megvalósítani az ismeretlen vidéken. A nyüzsgő, sűrűn lakott Cyrodiil után ez a vidék halottabbnak tűnt, mint egy városszéli temető.
Már épp azon gondolkoztam, hogy feladom a bolyongást, és megpróbálok egy egyszerű tábort verni, mikor a fák között megcsillant egy ház ablakán a holdfény. Szinte ösztönösen vittek a lábaim az épület felé, de persze nem feledkeztem meg az óvatosságról sem, és bár nem kezdtem összegörnyedve lopakodni, de finoman lépkedtem és nyitva tartottam a szemem, elvégre ki tudja miféle népek lakják. Az északiak vendégszeretetéről eddig többnyire csak az északiakat hallottam kedvesen szólni. Hamarosan megpillantottam három embert azonban köszönés helyett inkább gyorsan lebuktam egy bokor mögé. Vas csillog a kezükben, és nyilvánvaló, hogy nem jó szándékkal osonnak a ház felé. Gyorsan körbelestem, hátha többen is vannak a közelben, de úgy tűnt csak ez a három keresi itt a bajt. Mérlegelni kezdtem a helyzetemet.
Bár minden bizonnyal jó pont lenne a háziaknál, de kockázatos lenne ordítva rájuk vetnem magam. Egyet vagy kettőt talán elkapnék a meglepetés erejével, de egy rossz lépés és mindhárman a nyakamon lesznek, ami még akkor is kockázatos, ha egyébként tapasztalatlanok. Az arénában is csak kétszer kellett egyszerre két ellenféllel szembenéznem, és azok határozottan a legnehezebb harcaim közé tartoztak. Másik megoldás, hogy megvárom míg harcba szállnak egymással, és akkor indulok segíteni, de az is bajos lehet, ha a bent lévőket váratlanul éri a támadás, és levágják őket mielőtt segíteni tudnék. Persze most még el is mehetnék gyorsan, de akkor nem csak a vadaktól és a hidegtől kéne tartanom ma éjszaka, hanem attól is hogyha lehunyom a szemem ezek átvágják a torkom. Az már csak mellékes, hogy nem is lenne helyes a sorsukra hagyni ezeket az embereket. Végül támadt egy használhatóbb ötletem.
Lecsatoltam a köpenyemet, és óvatosan letettem a földre, ugyanígy az erszényemet, és az útról megmaradt vizemet, és kis darab kenyeret. Ne a köpeny alatt súrlódó levelek, vagy az arany csörgése leplezzen le. Finoman előhúztam a kardomat, és ezután kezdtem közelebb osonni. Menet közben egy keményebb követ is felvettem a földről, és ha sikerült észrevétlenül elég közel osonnom, akkor a legközelebbi ablakot megcélozva hajítottam el. Kis szerencsével zaj felhívja a bentiek figyelmét a veszélyre, hogy fel tudnak készülni, és akkor én is nagyobb biztonsággal támadhatok a banditákra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andriel

avatar

Hozzászólások száma : 8
Join date : 2017. Nov. 05.

TémanyitásTárgy: Re: Snow-Shod Farm   Kedd Nov. 07 2017, 00:21

Éjszaka van. Az erdő csendjét nem töri meg más, csak a szokványos zajok, melyek közt én sem számítok idegennek. Szarvasok nyomát követem, már kora délután óta. A csillagok és a Hold sápadt fénnyel ragyogják be az éjszakát, az én szemeimnek pont elég. A csalitosban lopózva végül, egy ismerős környékre tévedek. Ismerem ezt a farmot, amennyire meg tudom ítélni, rendes emberek lakják, noha sosem érintkeztem velük. Párszor láttam őket dolgozni a farm körül, de nem mutattam magam, s nem is akadt velük dolgom. Egy pillanatra megállok, hogy füleljek, s körülnézzek, amikor füleimet idegen hang üti meg. Nem az erdőhöz tartozik, noha éppolyan ismerős zaj: lépések, s egy halkabb surranó hang, talán egy köpeny, mely itt-ott végigsimít az avaron, vagy bokrok levelein. Valaki más is járja az erdőt, s a tudat, hogy nem vagyok egyedül, azonnal felfokozza minden érzékem. Lekushadok egy bokor mögé, amilyen halkan csak tudom, az íj húrjára illesztem a nyílvesszőt. A levelek között kukucskálva mozgásra leszek figyelmes, egy kis csoport tart a ház felé. Nem tűnnek gyakorlott tolvajoknak, mert a holdfényben haladnak, s kezükben megcsillan a fém. Aligha lehetnek mások, mint banditák, útonállók, gyilkos söpredék. Semmi dolgom velük. Már fordulnék el, mikor a korábbi hang gazdáját is megpillantom, amint kilép a fák takarásából. Egy a gyíkemberek közül, páncélján, kezében tartott kardján elidőzik tekintetem néhány szívdobbanás erejéig, mert azok nem hasonlítanak az egyszerű haramiák által használtakra, a páncél semmiképpen, sokkal drágábbnak tűnik az annál.
Kényszerítenem kell magamat, hogy ne mozduljak meg, szinte levegőt sem veszek. Várok, mi történik. Egy részem azonnal kereket oldana, mondván, semmi közöm az egészhez, nincs dolgom se a ház lakóival, se a banditákkal, se az argóniaival. A zsigereimben érzem, hogy vér fog folyni, méghozzá ártatlanok vére... Nem ismerem őket, de a nyakam rá merném tenni, hogy nem szolgáltak rá arra, hogy álmukban három semmirekellő féreg elvágja a torkukat. Tanácstalan vagyok, de amíg nem mozdulok, addig nem vehetnek észre.
A kezeimben tartott írja pillantok. A vessző a húron. Csak meg kell feszíteni, célozni, és útjára engedni a Halált. Ha azonban észrevesznek... nem tudom, mit tegyek. Tudom, mit kellene, és mi lenne a helyes, de ezek jelen pillanatban éles ellentétben állnak egymással. Telnek az értékes pillanatok, én pedig nem teszek semmit, a banditák egyre közelebb kerülnek a házhoz.
Ekkor az argóniai eldönti a dolgot: eldob egy követ a ház felé, amit hangos csörömpölés követ. Ez elég nyilvánvalóan magára vonzza mindenki figyelmét, s ha a három ház felé osonó alak közül akár csak az egyik is megtorpan, döntök.
Az ujjaim megfeszülnek az íj húrján, miközben felegyenesedek, s a fák közt honoló áldott Sötétséghez halk imát rebegve mély levegőt veszek, lassan kifújom, majd megcélozva a hozzám legközelebb eső alakot, eleresztem a vesszőt, mely halk szisszenéssel szeli át a levegőt, azzal a céllal, hogy az ismeretlen alak végzetét beteljesítse.
A nyílhegyeket kutyagyökérrel dörzsöltem be jó alaposan, melytől, ha a lövés nem is halálos, perceken belül elzsibbasztja az izmokat a seb környékén. Azonnal újat húzok elő a tegezből, hogy kövesse az előzőt, amilyen gyorsan csak lehet, pontot akarok tenni az egész végére. Visszabukok a bokor mögé, onnan próbálom meglesni, mi történik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isith
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 28
Join date : 2017. Jul. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Snow-Shod Farm   Kedd Nov. 07 2017, 15:55

Kreccs. Hatalmas csörömpölés és csirkék vad rikácsolása hallattszik. Ugyan az argóniai messze nem találja el a ház ablakát a sötétben. Az épület mellett álló tyúkólat és a benne álló kerámia edényeket viszont igen.
A három osonó fickó rögvest odakapja a fejét. Markuk a fegyverükre szorul. Bár csak kettejüknek. Az egyik Nord ugyanis elernyed és a földre zuhan. A hátából egy nyílvessző magasodik az égbe.
A két megmaradt fickó a hullára néz, majd egymásra azután pedig felordítanak.
-CSAPDAAAAAAAAAAAAA.
Rögtön futásnak is erednek. Bár kérdéses merre Bentről viszont hangokat és lépéseket hallotok. Feltehetőleg a gazda jön kifelé a házból.

_________________
"I shall meet my destiny on the shores of oblivion!"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Neeththees

avatar

Hozzászólások száma : 7
Join date : 2017. Oct. 29.

TémanyitásTárgy: Re: Snow-Shod Farm   Kedd Nov. 07 2017, 16:38

A kőhajítással kicsit elszámoltam magam, de a várt hatás végül is meglett. Gyorsan meglapultam azzal a tervvel, hogy csak akkor támadok rájuk, ha észrevesznek, vagy ha a lakók is besegítenek. Amivel viszont nem számoltam, az a nyílvessző süvítése volt. Az első bandita a földre zuhant. Abba az irányba fordultam, ahonnan a vessző érkezett, és megláttam egy alakot aki hozzám hasonlóan a növényzetben lapult. Bárki is legyen, minden jel szerint nem szívleli túlzottan a betörőket. Azonban nem húztam az időt azzal, hogy alaposabban is szemügyre vegyem. Itt volt a tökéletes alkalom. A gazfickók összezavarodva, kapkodták a fejüket, én pedig szabad kezemmel előrántottam a tőrömet, és hangos sziszegéssel ugrottam ki a bokorból. Ezalatt ők már futásnak is eredtek. Utánuk vetettem magam, és ha alkalmam volt rá, akkor megpróbáltam levágni egyet-kettőt, de ha elég fürgén szedték a lábukat, akkor nem üldöztem végig őket egész északon.
Mindezt letudva már volt, időm nézelődni is. Eltettem a fegyvereimet, és a mozdulatlan fickóhoz léptem. Minden finomkodás nélkül belerúgtam, de erre sem reagált, így végül a hátára léptem, és ha egy darabban kijött, akkor kihúztam a nyílvesszőt.
– Köszönöm a segítséged. - hajtottam meg a fejem a mer leány felé, ha előmászott a bokrokból ha nem, és ha közelebb jött akkor átnyújtottam neki a vesszőt. Időközben a ház gazdája is előjött, és a félreértéseket megelőzve békésen felemeltem a jobb tenyerem.
– Üdv neked. Nem bajt keverni érkeztem, de ők minden bizonnyal igen. - böktem az előttem fekvő testre. - Talán ismered őket? - tettem fel a kérdést, és lábbal a hátára gördítettem a halott támadót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andriel

avatar

Hozzászólások száma : 8
Join date : 2017. Nov. 05.

TémanyitásTárgy: Re: Snow-Shod Farm   Kedd Nov. 07 2017, 23:34

A bokor levelei közt kilesve látom, hogy az egyik alak összeesik, a másik kettő pedig üvöltve világgá szalad. Ismerős érzés kerít hatalmába, mint amikor néhai "gazdámat" segítettem át a túlvilágra. A gyíkember sziszegve veti magát a haramiák után, s a házból is zajok szűrődnek ki, mely a történtek fényében cseppet sem meglepő. Az előbbi mozdulatsort híven lekövetve, már aközben feszítem az íjam, hogy felegyenesedek. Számolok magamban, szívem dobbanásaira hagyatkozva, majd kellő mérlegelés után a menekülők után eresztem a másik nyílvesszőt is, majd egy harmadikat. Nem áll szándékomban hagyni, hogy meglépjenek, nyilvánvalóan gyilkos szándékkal érkeztek, én pedig legkevésbé sem akarok éjszaka az erdőben gyilkosokat tudni. Figyelem, merre indultak, s ha bármelyikük is meglógna, akkor ma éjjel nem szarvasra fogok vadászni. Miután lecsendesülnek a dolgok, magamban azon őrlődöm, kilépjek-e a fák közül, megmutassam-e magam. Végül úgy döntök, nincs mitől tartanom, legalábbis amíg a kezemben felajzott íj van, köztem és a többiek között pedig legalább nyolc-tíz lépés. Óvatosan, halkan lépek ki az árnyak takarásából, folyamatosan figyelve a környezetre, ki tudja, hányan akadnak még hasonszőrűek errefelé. Miután újra végigmérem az argóniait, némán biccentek felé, s lejjebb eresztem a fegyvert. Lassú léptekkel indulok a gyíkember és a hulla párosa felé, oldalazva, széles sugarú körben, végig felé fordulva testtel, csupán tekintetem pásztázza a környéket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isith
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 28
Join date : 2017. Jul. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Snow-Shod Farm   Szer. Nov. 08 2017, 19:42

Az argóniai elé veti magát az egyik fickónak és a kardját a gyomrába vágja. Az csak sután próbál védekezni de teljesen sikertelenül. Az ork torkát pedig egy nyílvessző viszi keresztül. Szájából vér bugyborékzik elő.
Erre a jelenetre érkezik meg a gazda. Idősebb ős szakállas fickó. Kezében favágó balta. Úgy néz ki, hogy elég dühös. Látszik rajta, hogy nem nagyon tudja mi történt itt. Egészen addig míg bele nem rúg az egyik hullába. Lepillant rá. Majd rá az egyetlen általa kiszúrt személyre. Az argóniaira.
-Mit műveltél te gyík?
Pillant rád miközben kétkézre fogja a baltáját.
– Üdv neked. Nem bajt keverni érkeztem, de ők minden bizonnyal igen. - bök az argóniai az előtte fekvő testre. - Talán ismered őket? - tette fel a kérdést, és lábbal a hátára gördítette a halott támadót.
-És honnan tudjam, hogy nem-e egy bandita vagy aki gyilkolni jött he?

Az öreg Nord nyilván nem kedveli túlságosan az Argóniaiakat.

_________________
"I shall meet my destiny on the shores of oblivion!"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Neeththees

avatar

Hozzászólások száma : 7
Join date : 2017. Oct. 29.

TémanyitásTárgy: Re: Snow-Shod Farm   Szer. Nov. 08 2017, 20:58

A megmaradt két bandita közül az ember lassabb volt. Zavart félelmében, mire védekezésre emelte volna a fegyverét, a kardom már mélyen a gyomrába fúródott. Kicsúszott a kezéből a fegyver, és megragadta a kardomat, de erő már nem volt a karjaiban. Megingott, de mielőtt a földre rogyott volna, gyakorlott mozdulattal az álla alatt a koponyájába vágtam a tőröm, megszabadítva ezzel a további szenvedéstől. A keze lecsúszott a kardomról, és halk puffanással elterült ahogy kihúztam belőle a pengéimet. Abba az irányba fordultam amerre utoljára az orkot láttam menekülni, de akkor már a földön feküdt mozdulatlanul, a nyakából kiálló nyílhegyet markolva.
Ezután míg az első halott banditával foglalkoztam előcsörtetett a házból a gazda is és kaptam is egy kis ízelítőt a híres északi vendégszeretetből. Mondjuk a körülményekhez képest érthető a gyanakvása.
– A nevem Reemnum Neeththees. - folytattam békés, nyugodt hangon. Véletlenül sem akartam támadásra provokálni azok után, hogy ennyit vesződtem a megmentésével. - Cyrodiilből érkeztem és Sodrásd városba tartok. Szállást és útbaigazítást kerestem, mikor megláttam, hogy ezek hárman kivont fegyverrel osonnak a ház felé. Követtem őket és amikor alkalmam volt rá, egy követ dobtam szárnyasok közé, hogy felhívjam a háziak figyelmét a veszélyre. Ezután támadtam meg őket, mikor alkalom kínálkozott rá. - számoltam be őszintén a történtekről. A lányt ugyan kihagytam belőle, így ha akart még felszívódhatott mielőtt a gazda őt is számon kérhette volna, vagy elő is jöhetett, hogy alátámassza az elhangzottakat.
– Ha útbaigazít, összeszedem ami az enyém, és folytatom az utam a városba. - ajánlottam fel. Kételkedtem benne, hogy a rázós találkozás után szállást is adna éjszakára, így azt már inkább nem is kértem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andriel

avatar

Hozzászólások száma : 8
Join date : 2017. Nov. 05.

TémanyitásTárgy: Re: Snow-Shod Farm   Csüt. Nov. 09 2017, 02:57

A gyík villámgyorsan végez a másik norddal, nyílvesszőm pedig átütve az orsimer torkát, jó eséllyel pontot tett az ügy végére. Egy ideig még rángatózik a földön, rúgkapál, a torka után kapkod, de majd csak elcsendesedik. Én ugyan nem siettetem, agonizáljon, ameddig csak jól esik neki. Most, hogy mindhárom betolakodótól megszabadultunk, már határozottabb léptekkel közelítek, de ugyanúgy oldalazva, ügyelve arra, hogy mindig legyen pár lépés távolság köztem és a gyíkember között, s törzzsel végig felé fordulok, hogy ha kell, csak megfeszítsem az íjam, és őt is a másik három után küldjem. Na nem, mintha egyelőre mutatott volna olyan jeleket, amik ezt indokolnák, de a démonok nem alszanak. Széles ívben megkerülve az egymással perlekedő argóniait és a házigazdát, az orkhoz lépek. Aligha jelenthet már veszélyt bárkire is, az izmai máris görcsbe rándultak, torkát elöntötte a vér, mellyel lassan megtelik a tüdeje is. Nem egy szép halál, meg kell hagyni, de kétlem, hogy szebbet érdemelt volna. Leguggolok mellé, érdeklődve figyelem a haldoklását. A szemeit nézem, melyek még nagyon is látnak, felfogja még, mi történik vele, noha a teste már nem engedelmeskedik neki. A vessző nyilván roncsolt rengeteg idegpályát is, a kutyagyökérről nem is beszélve, a fickó a saját vérébe fog kínos lassúsággal belefulladni. Én pedig szépen végignézem, végig a szemébe nézve, rezzenéstelen arccal. Találkoztam már a Halállal, többször is, régi jó barátként üdvözlöm hát, mikor végre magával ragadja a haldokló haramiát. Szoknom kell a Halál közelségét, barátként kell tekintenem rá, hisz bármikor eljöhet értem, meg kell békélnem a gondolatával. Minden nap egy újabb harc, amit meg kell vívni a túlélésért. Nincsenek illúzióim a békés öregkort illetően.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isith
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 28
Join date : 2017. Jul. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Snow-Shod Farm   Szomb. Nov. 11 2017, 17:47

A nord ránéz Neethes-re.
-A legnagyobb város a környéken Sodrásd.Arra találod.-Mutat észak felé.-Ott eltöltheted az éjszakát.
Látszik, hogy megköszöni a segítséget de egy Argóniait mégsem fog befogadni a házába. Holott ránézésre lenne ott hely.
Majd lenéz az egyik hullárra.
-Megállj csak!-Ismét Neethnek szegezi a baltáját.-Te hülyének nézel? Nálad nincs íj. Hol van a társad?

(Eskü ilyen rövidet még sose írtam XD)

_________________
"I shall meet my destiny on the shores of oblivion!"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Neeththees

avatar

Hozzászólások száma : 7
Join date : 2017. Oct. 29.

TémanyitásTárgy: Re: Snow-Shod Farm   Vas. Nov. 12 2017, 16:56

A dühös nord végre kicsit megnyugodni látszik, mikor beavatom a történtek részleteibe, és még ha nem is köszöni meg rendesen amit érte tettünk, legalább hajlandó útbaigazítani. Leengedtem a kezem és bólintottam.
– Gyalog mennyire van innen? - fűztem még hozzá, hogy tudjam mennyi gyaloglásra készüljek még. Közben már indultam volna a hátrahagyott felszerelésemért, de az ember ismét fenyegetően felém emelte a baltáját, amitől megtorpantam.
– Társamnak ugyan nem nevezném, de valóban jelentős segítséget nyújtott. - böktem fejjel a kicsit hátrébb guggoló lány felé. - Máskülönben én sem tudok róla ennél többet, de úgy hiszem nem jelent veszélyt egyikünkre sem. Ha kíváncsi vagy a történetére, őt kérdezd. - adtam meg a választ legjobb tudásom szerint a gyanakvással teli északinak. Remélhetőleg ennyi is elég lesz neki, és utamra enged. Kezd eléggé kényelmetlenné válni, hogy minden jó szándékom ellenére ilyen ellenségesen kezelnek, még akkor is ha érthető a kétkedése. Még ha fel is ajánlaná a szállást, vagy más fizetséget, valószínűleg visszautasítanám, csak hogy folytathassam az utam egyedül, vagy akár a lánnyal is, amennyiben egy irányba tartunk, és jobb társaságnak bizonyul a csendes erdőnél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andriel

avatar

Hozzászólások száma : 8
Join date : 2017. Nov. 05.

TémanyitásTárgy: Re: Snow-Shod Farm   Hétf. Nov. 13 2017, 00:47

Nem igazán figyelek a hangos szóváltásra, a házigazda és a gyík között, úgy vélem, semmi közöm hozzá, s az igazat megvallva, sokkal jobban leköt az, hogy az ork haldoklását figyeljem. Lenyűgöz a látvány, az a fajta végtelen egyszerűség, mellyel a kérdések helyére bizonyosság lép. Pontosan látom a pillanatot, mikor a haldokló felismeri a helyzet súlyát, hogy itt a vég, ennyi volt, nincs kiút, arcom akár egy szoboré, rezzenéstelen szenvtelenséggel nézem végig, megbizonyosodva arról, hogy az utolsó kép, amit a haldokló lát az tulajdon gyilkosának tekintete.
Mikor vége, ugyanazzal a szenvtelenséggel rántom ki a nyílvesszőt a halott torkából, s törlöm aprólékosan tisztára a ruhájában. Ujjaim gyakorlottan és gyorsan kutatják át a ruháját bármiféle érték után, majd magamhoz veszem a néhai bandita fegyverét, csak azért, hogy aztán mindenféle magyarázat nélkül dobjam a házigazda lábai elé. Megállok vele szemben, de a gyíktól továbbra is tartva a több lépés távolságot, némán keresem a tekintetét. Jobb kezem kinyújtva a fegyverre mutatok, majd egyesével a három hullára, végül a vállamra akasztom az íjam, ökölbe szorított jobb kezem a mellkasomhoz érintem és enyhén meghajlok a házigazda felé, jelezvén, hogy nem akarok ártani neki, hogy a jelenlétem nem jelent számára, vagy a családja számára veszélyt. Az északiak adnak a formaságokra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isith
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 28
Join date : 2017. Jul. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Snow-Shod Farm   Szer. Nov. 15 2017, 18:13

Az északi értékeli az elf formalitását és ismételten leereszti a baltáját. Azonban nem túlságosan. Már nem igazán bízik bennetek.
-Úgy látom a hegyes fülű a környékről van. Majd ő elvezet téged Sodrásdba gyík.-bök az Argóniaira. Most pedig menjetek mielőtt még úgy gondolom, hogy ti is banditák vagytok!

Sodrásd innen nincs messze. Pusztán háromnegyed óra gyalog ha nekiindulnátok. Persze az erdőn keresztül rövidebb de sokkalta veszélyesebb is. Kitudja, hogy ilyen kései órán ki járkál még szabadon. Persze nem ez az egyetlen lehetőségetek hiszen a közeli barlangok egyikében vagy a kár a szabd ég alatt is meghúzhatjátok magatokat, ha semmi célotok a várossal. De persze az egyéb tervek is számításba jöhetnek. Attól függ merre indultok.

_________________
"I shall meet my destiny on the shores of oblivion!"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Neeththees

avatar

Hozzászólások száma : 7
Join date : 2017. Oct. 29.

TémanyitásTárgy: Re: Snow-Shod Farm   Pént. Nov. 17 2017, 21:14

Egy lépéssel arrébb álltam mikor a lány közelebb lépett a nordhoz. Számomra ugyan idegenek voltak a mozdulatai, de nagyjából megértettem a lényegét, és a férfi reakciójából ítélve, a helyi szokásoknak megfelelően járhatott el. Annak ellenére, hogy egyetlen szót sem ejtett ki a száján, a nord ismét egy fokkal nyugodtabbnak tűnt. Ezen a ponton valahol felmerült bennem, hogy talán egyáltalán nem is tud beszélni, de lehet csak rendkívül hallgatag. Nyilvánvaló, hogy sok mindent nem tudok még erről a vidékről.
Végül az északi válaszára finoman meghajtottam a fejem, és elindultam összeszedni a holmimat amit a közeli bokorban hagytam. A nyakamba akasztottam a köpenyem, és az erszényem is visszakerült az övemre. Hamar kész voltam az indulásra és közelebb léptem a lányhoz, de megtartva a kényelmes távolságot amihez eddig látszólag ragaszkodott.
– Merre tartasz, ha szabad kérdeznem? - szóltam végül a mer lányhoz. - Ha te is Sodrásd felé mész, szívesen utaznék tovább a társaságodban. - ajánlottam fel. A banditáktól és vadaktól ugyan kevésbé tartottam, de tény, hogy többen biztonságosabb. Főleg azután, hogy láttam milyen biztos kézzel bánik az íjjal. Leginkább azonban a helyismerete miatt örültem volna, ha velem tart, és az úton talán tanulhatnék egy keveset a helyi szokásokról, hogy a jövőben könnyebben elkerülhessem a hasonlóan kényelmetlen helyzeteket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Snow-Shod Farm   

Vissza az elejére Go down
 
Snow-Shod Farm
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Elder Scrolls: Skyrim :: Skyrim :: A Sodró-
Ugrás: